José Cura és Szamosi Szabolcs közös koncertje

A koncert az OrgonaPont sorozat kiemelt eseménye, amely során a közönség nemcsak két kivételes művésszel találkozhat, hanem egy olyan zenei formával is, amely ritkán hallható ebben az intenzív és letisztult formában.

A világhírű tenor, José Cura és Szamosi Szabolcs közös koncertje a zenei kifejezés széles skáláját járja be, a bensőséges, meditatív pillanatoktól a drámai erejű megszólalásokig. Az est különlegessége az emberi hang és az orgona találkozása, amely egyszerre idéz meg szakrális mélységeket és operai szenvedélyt. A műsor íve gazdag érzelmi utazást kínál, ahol a letisztult szépség és a virtuóz erő egymást kiegészítve hoz létre felemelő koncertélményt.

Milyen műsor születik meg akkor, amikor egy világhírű argentin operaénekes úgy dönt, hogy templomi koncerten lép fel, orgonával? Természetesen kínálkozik az alkalom, hogy előadja, a templomi énekes repertoár legfontosabb darabjait. De hogyan lett a zeneirodalom talán leghíresebb Ave Mariája egy olyan mű, amelynek két szerzőjét 150 év választotta el egymástól? Bach C-dúr prelúdiuma tulajdonképpen dallam nélkül íródott, színes harmóniák váltják egymást a billentyűs hangszeren, mindig ugyanazzal a mozgással. Ez ragadta meg 150 évvel később Charles Gounod fantáziáját, aki „meditációt” írt Bach műve fölé, és megalkotta a harmóniák fölé a dallamot. Így született meg az Ave Maria.

De ha már Bach, és híres művek, nem lehet kihagyni az orgonairodalom leghíresebb darabját, amely bár lehet, hogy nem is Bach szerzeménye, mégis olyan karakteresen komor és gomolygó mű, hogy azok is ismerik, akik nem hallgatnak orgonazenét.

César Franck utólag illesztette be az A-dúr miséjébe a Panis angelicust. A zenetörténet érdekessége, hogy a megkapó himnusz önálló életre kelt, és bár az A-dúr misét szinte senki sem ismeri, a Panis angelicus meghódította a világot.

Verdi Requiemjét többen az operái közé sorolják, hiszen a dramaturgiája és kifejezőeszközei a színpadi világot idézik. Egy elismert operaénekes tehát méltán választhatja ki a Requiem Ingemisco kezdetű tenor áriáját, hiszen ez egy közös metszet az opera és az egyházi zene között.

José Cura a nagy európai klasszikusok mellett arra is ügyelt, hogy megmutassa saját kulturális hazáját, Dél-Amerikát. A spirituálék a nyugati és az afroamerikai kultúra sajátos közös gyermekei: ritmikájuk, lüktetésük és karakterük Afrikát idézi, harmonizálásuk ugyanakkor a bécsi klasszika kései leszármazottja.

Ramírez Kreol miséje pedig egy reflexió a II. vatikáni zsinat döntésére, nevezetesen, hogy anyanyelvűvé vált a misézés, így az anyanyelvi kultúrák fontosabb szerepet kaptak a liturgiában. A Kreol mise az egyik első ilyen kompozíció, amelyben megjelenik a spanyol nyelv és a Latin-amerikai tradicionális zene amellett, hogy tiszteletben tartja a katolikus liturgia univerzalitását.

Csak néhány mű a műsorból, és van, amiről még szót sem ejtettünk. Jöjjön el, izgalmas lesz!