Shunske Sato tokiói születése, philadelphiai gyermekkora és európai munkássága egymásra rétegződő művészi tapasztalatok sorát adja. A japán-amerikai hegedűművész-karmester ma a korhű előadói gyakorlat megkerülhetetlenül fontos szereplője, aki koncertmesterként, dirigensként, kamarazenészként és pedagógusként is jelen van a régizenei repertoárban és előadói közegben.

Az 1970-es évek historikus fordulata – Nikolaus Harnoncourt, Gustav Leonhardt és társaik fellépése – eredetileg a romantikus előadói hagyománnyal szembeni értelmezési alternatívaként jelent meg, ahol a partitúrához és a forrásokhoz való viszony még komoly szakmai viták tárgya volt. Az elmúlt évtizedekben ez a megközelítés fokozatosan beépült a nemzetközi zenei gyakorlatba, és mára a klasszikus zenei előadás egyik meghatározó nyelvi rétegévé vált. Ebben a közegben nőtt fel Shunske Sato is, akinek számára a historikus előadás már nem külön irányzat, hanem természetes zenei nyelvhasználat. A hangszerkezelés, a frazeálás és a stílusérzékenység mögött nemcsak elméleti tudás, hanem gyerekkora óta kialakult gyakorlati tapasztalat áll.

1984-ben született Tokióban, családja hároméves korában Philadelphiába költözött. Édesanyja zongoratanárként biztosított zenei hátteret, a hegedűvel a Suzuki-módszeren keresztül ismerkedett meg. Már gyermekként kamarazenét is tanult: a Temple Prep Schoolban Haydn- és Beethoven-triókat játszott, majd tizenegy évesen a Juilliard School előkészítő tagozatára került, Dorothy DeLay növendékeként. Később a Curtis Institute of Music hallgatója lett, majd európai tanulmányai során Párizsban Gérard Poulet meghívására dolgozott, később Münchenben Mary Utiger mellett mélyült el a barokk hegedű és a historikus előadásmód gyakorlatában. Az eredetileg átmenetinek szánt európai tartózkodás végül meghatározó iránnyá vált pályáján.

A historikus szemlélet felé tehát nem elméleti érdeklődés vezette, hanem saját előadói tapasztalata. Kamaszként azt élte meg, hogy a

barokk, bécsi klasszikus és kora romantikus repertoár előadásában gyakran szűk keretek között mozog az érzelmi kifejezés lehetősége. Közben a 20. század első évtizedeiben készült archív felvételek hallgatásakor olyan előadásmódokkal találkozott, amelyek személyesebb, szabadabb karaktert mutattak. Európába érkezve ezt a tapasztalatot leginkább a historikus gyakorlat keretében tudta újraértelmezni. 2011 óta a Concerto Köln koncertmestere és egyik művészeti vezetője; 2013-tól a Netherlands Bach Society koncertmestere, majd 2018 és 2023 között ennek az együttesnek is művészeti vezetője volt. Meghatározó szerepet vállal az All of Bach projektben is, amely Bach életművét koncertek és próbafolyamatok dokumentálásán keresztül hozza még közelebb a mai hallgatóhoz.

Shunske Sato számára természetes a karmester nélküli zenekari működés – mint a kamarazenélés sajátos formája, ahol a koncertmester szerepe nem csupán az irányítás, hanem a közös figyelem és az interpretáció koncentráltságának folyamatos fenntartása. Ugyanakkor vezényelni is szeret, és az elmúlt tíz évben egyre magasabb mesterségbeli szintet ért el a dirigensi pályán. Pedagógiai munkája az Amszterdami Konzervatóriumban bontakozik ki, ahol a sokszínűségre, a különböző zenei gondolkodásmódok párhuzamos lehetőségeire fókuszál. Repertoárja elsősorban a barokk zenéhez kötődik, de modern hangszeren is rendszeresen játszik, és a romantikus szerzők – köztük Brahms és Schumann –, valamint a 20. századi mesterek, így Stravinsky alkotásait is történeti érzékenységgel közelíti meg. Új együttese, a PastForward Ensemble ezt a historikus gondolkodásmódot egyre inkább a 19. századi repertoár felé is kiterjeszti.

2026. július 4. szombat, 19.30
Vác, Nagyboldogasszony székesegyház

Orfeo Zenekar és Purcell Kórus

Vezényel és hegedűn közreműködik: Shunske Sato

Km.: Dömötör Emőke – szoprán, Balogh Eszter – alt, Megyesi Zoltán – tenor, Najbauer Lóránt – basszus

Schütz, J. S. Bach és C. P. E. Bach művei